Riccardo Cocchi: tudtam, van esélyünk arra, hogy a legjobbak legyünk - interjú
Emlékszem a 2005-ös világbajnokság előtt, ahogy végignéztem a bemelegítését Ostravában. Látni lehetett, hogy az egyes mozdulatokat szinte automatikusan végzi a teste, de aprólékossága, pontossága megkérdőjelezhetetlen volt a kulisszák mögött is. Akkor Joanne Wilkinsonnnal világbajnok lett. A páros 2006-ban profi lett, háromnegyed év után befejezték.
Cocchi váltott. Nem csak partnert, hanem országot is, és Yulia Zagorouitchenkóval kezdett el dolgozni. 2010 novemberében aztán felértek a csúcsra: Riccardo és Yulia a profi latin vb-n legyőzte az aktuális világbajnokot, és vb-aranyat nyertek. Honlapunk az immár amatőr és profi latin világbajnok táncossal készített interjút.
- Alaposan megleptétek a nemzetközi versenytáncos világot. Bonnban legyőztétek Malitowskiékat. Ezzel magasra tettétek a lécet, mi a további célotok mostantól?
- A célunk nem újkeletű. Mindig a legjobbak szerettünk volna lenni, világbajnoki címet szereztünk, és jövőben is azért dolgozunk, hogy ez ne változzon, azaz mi maradjunk a legjobbak. Folyamatosan fejlesztenünk kell a táncunkat, és arra is edzünk, hogy amire képesek vagyunk, azt meg is tudjuk mutatni. Ez egy véget nem érő folyamat, és hiszek abban, hogy ahogy telik az idő, egyre tökéletesebbek leszünk.
- Hatalmas rutinnal rendelkeztek. Mi volt az a plusz, ami kellett ahhoz, hogy a címvédő lengyeleket legyőzzétek?
- Nagyon keményen dolgoztunk az elmúlt időszakban. Sok időt töltöttünk azzal, hogy a parketten bemutatott produkcióinkat kielemezzük. Yuliával olyan edzésprogramot írtunk elő magunknak, amelynek szerves része volt az, hogy táncainkat a lehető legnagyobb aprólékossággal, minden szempontból szemügyre vegyük. Természetesen, mint minden terv, utólag derül ki, hogy sikeres-e vagy sem. Szerencsére a miénk jó irány volt és folyamatosan fejlődtünk, ez vezetett a sikerhez.
- Mennyit szoktatok edzeni?
- Az edzés mindennek az alfája és omegája, ezt nem szabad elkapkodni. Naponta négy órát edzünk.
- Mikor láthatunk újra titeket legközelebb versenyen?
- Januárban versenyezünk legközelebb a UK-n.
- Azon kevés versenytáncosok közé tartozol, akik amatőrként és profiként is világbajnoki címet szereztek. Melyik aranyat volt nehezebb begyűjteni?
- Mindkettő nagyon nehéz volt, igazából nem sok különbség volt az elvégzett munkát illetően. Amatőrként másként kell versenyezni, de ez nem azt jelenti, hogy egyik nehezebb, mint a másik. A különbséget, amit profiként éreztem az amatőrhöz képest, az a versenytánchoz való viszonyulás, és ezt minden profin érzed a parketten. Ez a szint a legmagasabb, itt már mindenkinek volt sikerélménye, és újabb bajnoki címet akar.
- Amikor Amerikába mentél, nyílván te maximálisan hittél abban, hogy sporttörténelmet írtok Yuliával. Kettőtök között mikor vetődött fel először az, hogy a cél a vb-arany?
- Egy versenyzőnek a végső cél az mindig a vb-arany. Mi kifejezetten nem beszéltünk erről, de a vb-győzelem mindig a szemünk előtt lebegett. Amikor elkezdtünk együtt táncolni, tudtam, van esélyünk arra, hogy a legjobbak legyünk. Yulia fantasztikus táncos, és örülök, hogy vele sikerült felállni a dobogó tetejére.
