Hírek | 2010. Május 17.

Eljött az idő, amiről azt hittük sosem következik be...

17 éve táncolnak együtt, a félszeg lépésektől kezdve a virtuóz mozdulatokig...

Szepesi Judit és Szepesi József nevét hallva a többszörös Standard Magyar Bajnok II. helyezett páros jut eszünkbe.
- 1997. Junior Magyar Bajnokok Standard – Latin
- 2006- tól Felnőtt Standard Magyar Bajnokság II. helyezettjei
- 2010. Köztársaság díj
- Világranglista 23. helyén állnak jelenleg

17 éve táncolnak együtt, a félszeg lépésektől kezdve a virtuóz mozdulatokig. Szívvel-lélekkel dolgoztak, sok mindenről lemondtak, hogy tehetségüket magas szintre emelve az ország világ legjobb táncosai közé kerülhessenek. Azt gondolom, senkinek sem kell bizonygatni, hogy ez mennyire jól sikerült nekik.
Jocó és Judit. Két név, két testvér, két kiváló táncos, akik a mai naptól két úton indulnak el a táncparkett meghódítására. Eljött az idő, amiről azt hittük sosem következik be. Amit magától értetődőnek tartottunk, akikről azt hittük, mindig együtt fognak táncolni, mára már a múlté. Furcsa lesz Őket más valakivel látni, keringőzni, tangózni ...
Szomorú érzés, amikor valami véget ér. Amikor el kell köszönni, megköszönni, lezárni, elválni. Nem lehet mit mondani. Nézünk okosan, és csak azt várjuk, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Vagy legalábbis nagyon nehéz megtalálni azokat a szavakat, amelyek nem tűnnek közhelyszerűnek, átlagosnak.
Amikor egy ilyen változás bekövetkezik, csupán annyit tehetünk, hogy köszönetet mondunk. Köszönjük azt a sok-sok táncélményt, amivel megajándékoztak minket. Köszönjük a fergeteges, az érzéki, a játékos, a temperamentumos, a lendületes (és még sorolhatnám…) táncukat.
Kedves Judit és Jocó! Kívánok Nektek a továbbiakban is sikeres táncversenyeket, boldog életet! (Szatmári-Nagy Szilvia)

Tolnai Klári: A búcsúzás

Amikor véget ér egy álom, szomorúbb ennél nincs talán
Hiszen egy láthatatlan függöny lemegy az élet színpadán
A búcsúzás egy két személyes darab,
Hol a végzet írja minden egyes szavad.
Hol nem tudod, hogy mit hogyan csinálj
Csak azt tudod, hogy a szíved nagyon fáj.
A búcsúzáskor könnyes lesz a szemed,
Hiszen valakinek átadod, a helyed…