Hírek | 2010. December 25.

Di Filippónál betelt a pohár - és abban nem a karácsonyi vacsoránál fogyasztott vörösbor volt...

Kis túlzással ki lehet jelenteni, hogy állóháború zajlik a Nemzetközi Táncsport-szövetség (IDSF) és a Nemzetközi Tánc Világtanács (WDC) között. Mindkét szervezet célja, hogy gyakorlatilag megszerezze magát a „táncos piacot”.

Az lehet, hogy a döntési pozíciókban lévők elérnek némi részsikereket egyik vagy másik oldalon, de valójában nem veszik észre, hogy a fűrész két végét fogják és bőszen „húzogatják” azon a faágon, amelyen mindannyian ott vagyunk. Versenyzők, trénerek, szülők, klubvezetők, szurkolók és szakírók. Egyszóval mindenki, aki ebben a sportágban valamilyen szinten tevékenykedik.

Ebben az állóháborúban a versenyzők gyakorlatilag az ártatlan polgári lakosságot jelentik, és ők isszák meg ennek a levét. A 2008-as amatőr latin világbajnok, az olasz Stefano Di Filippo úgy döntött, hogy kilép az olasz szövetségből (FIDS). Sajtóközleményben fogalmazta meg minden gondolatát az üggyel kapcsolatban, amelyet a DanceSportinfo közölt.

Az eset kapcsán megkérdeztünk több szakembert is. Elsőként Vörös Péter, a váci Bolero TSE elnöke és tanára mondott véleményt.
- A probléma csak első ránézésre tűnik egyedinek. A versenytáncban mindig is voltak uralkodó irányzatok, amelyek adott esetben nyomást gyakoroltak a versenyzőkre. A legjobb példa erre Victor Nikovskiék esete. Az orosz páros annak idején szintén nem hagyta magát, és meg is lett az eredménye: nem tudták visszaszorítani őket és úttörőszerepet vállaltak azért, hogy az oroszok megszilárdítsák helyüket a nemzetközi versenytáncban – mondta a pontozóbíróként is tevékenykedő Vörös Péter.

Minden bizonnyal a versenytáncnak jót tenne, ha az olimpiai játékok közelébe kerülne, de azt az állapotot ilyen széttagoltsággal nem lehet elérni. Pedig van már jó példa erre, elég ha csak a WKF karatéra gondolunk. Ott megcsinálták az egységes szabályrendszert, és ők már bizony az olimpia előszobájában vannak.

- Nem az a kérdés, hogy mennyire vagyunk közel az olimpiához – mondja Vörös.

- Itt inkább azt kellene eldöntenünk, hogy az olimpia eszméivel mikor akarunk azonosulni. A sportágunk meglehetősen speciális. Minél jobban a háttérbe kellene tolni a szubjektivitást, és az objektív szemléletnek kell előtérbe kerülnie a pontozás során. Ez egy nagy lépés lenne az olimpiai eszmék felé.